8.rész - Majdnem....

Sziasztok! Érkezek a 8.résszel :D Jó olvasást, nem húzom tovább az időt :) :*

~ Lena Alison Daniels szemszöge ~

Miután még kitárgyaltuk Demi új hajstilusát, a srácok elkezdtek minket szekálni hogy 'mikorra várható a mini Harry vagy Lena?' meg hogy 'meghivtok az esküvőre?'....mi csak a szemünket forgattuk, majd egyszer csak Hazza hirtelen ijedten rám nézett. Értetlenül néztem vissza rá, nem tudtam mi baja lehet.
-Lena, nem védekeztünk...-mondta elhalkuló hangon. Bennem pedig megállt a dobverő. Tessék?! Jól hallottam?! Felelőtlenek voltunk már rögtön az elsőnél? Ez nem lehet igaz. Kitágult szemekkel néztem vissza rá. Le voltam dermedve. Megijedtem...hirtelen azt se tudtam hogy sírjak, nevessek, vagy inkább verjem-e ki a hisztit. Próbáltam nyugodt maradni, bár nem igazán ment. Körülnéztem a srácokon, mindenki lefagyott Harry kijelentése után. Louis-ra pillantottam, tekintetünk találkozott. Tengerkék íriszeiben csalódottságot láttam.
-Szívem...minden rendben?-kérdezte aggódva Harry. Még hogy minden rendben? Nem, semmi sincs rendben. Lehet, hogy terhes leszek a felelőtlenségünk miatt. Már hogy lenne minden rendben? Még nem állok készen az anyaságra és szerintem ő sem az apaságra. Kétségbe estem, ahogy Harry is.
-Én inkább elmegyek ezekért a bogyókért, nem akarom hogy valaki szívrohamot kapjon!-állt fel gyorsan Liam, majd az ajtó felé indult.
-Liam, kérlek hozz Nan.....-nem tudta befejezni mondatát mert Liam közbe vágott.
-Nem Niall, nem hozok kaját. Ott a mélyhűtő, van benne elegendő kaja-mondta gyorsan majd távozott. Egy kicsit megnyugodtam az hallatán hogy Liam hoz gyógyszert a teherbe esés ellen, viszont rossz érzés megölni egy -valószínűleg- alakulóban lévő 'emberkét'. A gondolattól hányinger fogott el....nem, nem vagyok terhes, csak elképzeltem a babát a hasamban és hirtelen hányhatnékom lett. Szeretem a gyerekeket, de erre még ne vagyok kész. Mint akit katapultáltak úgy keltem fel a székről, majd egyenesen a földszinti mosdóba mentem. Harry megijedt és utánam jött.
Míg kitettem a gyomrom tartalmát, addig fogta a hajam. Harry félve, de megszólalt.
-Ugye...ez nem azt jelenti hogy teherbe estél?
Válaszul csak megráztam a fejem, megszólaltam.
-Ilyen gyorsan nem esek teherbe...-mondtam halkan.
-De akkor miért hánytál?-kérdezte érdeklődve. Nem akartam neki magyarázkodni, inkább csak óvatosan rá néztem.
-Kaphatok egy pohár vizet?-motyogtam neki. Bólintott egyet, elengedte a hajam amit eddig tartott hogy ne lógjon az arcomba, majd elrohant vízért.
Mikor visszajött feltápászkodtam, megtöröltem a számat még egyszer, majd kiöblögettem a szám. Még mindig éreztem az a förtelmes ízt a számban de már valamivel jobb volt.
-Jól vagy?-kérdezte aggódva Hazza. Megráztam a fejem, majd lehajtottam azt.
-Ez hülye kérdés volt, mert látszik hogy nem vagy jól...-mondta kuncogva, ami engem is egy kis mosolyra késztetett. Ajtó csapódást hallottam, biztos Liam jött vissza. Szerencsére tényleg ő volt. Gyorsan hozzánk szaladt, majd kibontotta a dobozt. Átnyújtotta nekem, én pedig kivettem belőle egy szemet és a maradék vizemmel ami megmaradt egy kortyra lenyeltem. Most már valahogy nyugodtabb voltam. Elmotyogtam Liamnak egy 'köszönömöt', majd éreztem hogy valaki átölel. Harry volt az. Egy csókot nyomott a homlokomra, majd szorosan megölelt. Jól esett közelsége és törődése. Visszasétáltunk a többiekhez, majd leültünk. Csend volt, ami jól esett. Mindenki csak ült és bámult ki a fejéből. Jó érzés volt egy kicsit elgondolkodni a dolgokon. Vajon mi lett volna ha...? Inkább nem emlegetem! Többé nem leszünk ilyen felelőtlenek! Ez volt az első és utolsó hibázásunk! Egyszer csak Harry kezét éreztem meg a combomon, gyengéden rászorított. Felé fordítottam a fejem és halványan rámosolyogtam.
-Nem lenne jobb ha ma otthon lennél?-kérdezte Zayn.
-Szerintem is jobb lenne...-helyeselte Louis, ráemeltem a tekintetem.-Persze nem küldelek haza, csak mondom hogy szerintem is jobb lenne ha otthon kipihennéd magad...
Rámosolyogtam, majd bólintottam egyet Harrynek. Felkeltünk a helyünkről, majd felmentem a telefonomért meg a táskámért. Harry az ajtóban állt, engem várva. Mikor odaértem mellé, összekulcsolta a kezünket és gyalog indultunk el hozzám.